Laci vagyok

Várgesztes Komárom-Esztergom megyében a Vértes-hegység észak-nyugati csücskében, 17 km-re Tatabányától, a gesztesi vár alatti völgyben található, ahol nem utolsó sorban mászásra alkalmas sziklákat is találhatunk. Megközelíthető Budapestről az 1. számú főúton Tatabányáig, majd onnan a Vértessomló felé vezető alacsony rendű műúton keresztül történik. A településre beérve a horgásztónál egyből le is parkolhatunk (amennyiben autóval érkeztünk), majd a kék turistajelzésen - OKT útvonal! - néhány száz méter gyaloglás után már a sziklákhoz is juthatunk.

A mászóhely több elkülönült tömbből áll, amelyből az egyik a Százholdas Pagony nevet viseli, ami nekem nagyon tetszik :) Ha jól emlékszem, akkor itt találhatóak a könnyebb utak is. Az egész mászóhelyen bőven találhatóak jól kiépített, nittelt utak, illetve teljesen clean utak is. Mászási technikák tekintetében a leginkább talán a repedésmászás és a reibung gyakorolható. Szinte hihetetlen, ahogy tapad a cipő a sziklához; ezt elég nehéz megszokni műfalas és sűrűn mászott helyek (pl. Oszoly) után. Meglepő volt, hogy a hely mennyire népszerű. Azt nem mondom, hogy sorszámot kellett tépni, de azért volt mászó bőven. Még babakocsival is felmerészkedtek. A nap folyamán viszonylag sok utat másztunk IV. és VI.+ fokozatok közti tartományban, hol előre, hol felső biztosítással, ki-ki erőnlétének és pszichéjének megfelelőt.
 

Ott tartózkodásunk alatt megismertük a helyi állatvilág néhány egyedét is. Találkoztunk néhány lepkével, pár kövér gyíkkal, de amin leginkább meglepődtünk az 2 darab körülbelül méteres hosszúságú sárga kígyó volt. 

Amíg mi fiúk másztunk, Hajni különböző módokon próbálta meg elfoglalni magát. Például fényképezett. Minket is, és magát is :)

Hazafelé menet megálltunk az erdő szélén és leszüreteltük az odaúton felfedezett medvehagyma-telepet, amiből sok-sok finomságot lehet készíteni, például medvehagymás muffint. :)

Szerinted milyen a hely?

"Norah Jones néhány évvel ezelőtt robbant be a hazai köztudatba. Dalai korra és nemre való tekintet nélkül szedik rajongóit szerte a világon. A zongorista képzettséggel rendelkező énekesnő kritikusai szerint nem is annyira kimagasló tehetség, a hozzáértők szerint viszont egyedi hangja összetéveszthetetlenné tette a szakmában.
Jones sokak számára egyenesen „divatdiktátor” lett, miután a 2002 februárjában megjelent Come Away With Me című első albumának, nyolc (!) Grammy-díjjal mérhető sikerén felbuzdulva követők tucatjai jelentek meg a pályán. Így többek közt a grúz származású Katie Melua vagy a szintén erre a hangfekvésre „utazó” megasztáros, Oláh Ibolya. Norah viszont azóta sem változtatott a sikerrecepten: ugyanazt a finom, de gazdagon hangszerelt, dzsesszes, bluesos, popos, néhol melankolikus zenét játssza évek óta, amit várunk tőle. Dalai nemcsak háttérzenének kiválóak, de még a vájt fülűek sem találhatnak benne kivetnivalót, ha figyelmesen hallgatják. Tessék, itt egy lány, aki nem akarja kivágni a magas C-t, mint Mariah Carrey vagy Whitney Houston, nem akar nehezen emészthető dzsesszelemekkel traktálni, hanem egyszerűen csak zenélni akar, át akar adni egy életérzést, amit beszéddel – minden bizonnyal – nehezebb lenne kifejezni.
Ennek ellenére Jones nemrég a beszéd és a mimika világában is kipróbálhatta magát: Wong Kar Wai hongkongi rendező őt kérte fel egy igen testhez álló szerephez. Norah a Blueberry Nightsban egy fiatal nőt alakít, aki hosszasan keresi az igazi nagy szerelmet, miközben átutazza egész Amerikát, és természetesen számos bonyodalomba keveredik a nagy „kutatás” során.

Norah életével kapcsolatban szinte kötelezően említendő tény, hogy a híres szitárművész, Ravi Shankar vére csörgedezik ereiben. Habár az apai támasz valójában sosem volt jelen az életében, az anno tizenhat éves Geethali Norah Jones Shankart mégsem a bosszú vezérelte, amikor „önkezűleg vetett véget” atyai vezetéknevének. Norah mindig is tisztelettel beszélt apjáról, „nagyszerű embernek” tartja, de nem szívesen elemezgeti családi életüket az újságírók előtt. Elég talán annyi, hogy kilencéves koráig rendszeresen találkozott apjával, utána legközelebb csak tizennyolc évesen látta újra, amikor egyúttal féltestvérét, Anoushka Shankart is bemutatták neki. A ma nyolcvankét éves és nemrég lovaggá ütött Ravi alig pár évvel ezelőtt hallotta először Norah-t zenélni, a Grammy-díj kiosztójára pedig küldött neki egy indiai szerencsekarkötőt, amit azonban a lány nem viselt az ünnepségen.
Norah a szitárművész és Sue Jones egykori koncertmenedzser kilenc évig tartó kapcsolatának gyümölcse. Míg az apa annak idején a Beatles gitárosának, a köztudottan a hinduizmus iránt érdeklődő George Harrisonnak a mentora volt, édesanyja a gombafejűek koncertjeit szervezte.
Amikor Norah négyéves lett, a szülők útjai szétváltak, és ő anyjával Dallasba költözött. Anyja ettől kezdve tudatosan támogatta Norah zenei pályafutását, hiszen a kislány tehetsége hamar megmutatkozott: ötévesen templomi kórustag volt, hétévesen zongoraórákat vett, tinédzserként szaxofonozni tanult, tizenhatodik születésnapján pedig élete első koncertjét adta egy ifjú tehetségeket támogató kávézóban. 1996-ban és ’97-ben gimnazistaként kétszer is elnyerte a Legjobb Dzsesszénekes és a Legjobb Saját Szerzemény díjat. Ekkoriban már egy Laszlo elnevezésű bandában énekelt, amit ő maga „komor dzsessz-rocknak” nevezett. Érettségi után a dél-texasi egyetem dzsessz-zongorista szakára felvételizett. Mire a nagy nyilvánosság elé lépett, mintegy ezerórányi zongoralecke volt ujjaiban, énekóra viszont egy szál se. Ennek ellenére a műértők szerint sokkal jobban énekel, mint „billentyűzik”."
Forrás: www.hetek.hu

Néhány évvel ezelőtt találkoztam először a címben említett Norah Jones albummal, és ha jól emlékszem már akkor is a fotelbe bilincselt. A címadó dalról egy klip:

A Csobánka felett emelkedő több, mint 40 m magas mészkő sziklaletöréses Oszoly-csúcsról gyönyörű kilátás nyílik a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulataira. A sziklafal-láncolat csaknem 20 kis barlangot, kőfülkét rejt. (328 m)
A sziklafal emellett az ország egyik legismertebb, leglátogatottabb sziklamászó iskolája. Igen kedvelt hétvégi gyakorlópálya, sőt "próbakő". Az Oszoly orma a rendszeres mászás miatt nem omladékos. Nagyjából négy részre tagolódik: a hátsó gerincekre (Óvoda - a legkönnyebb mászóútvonalakkal), a Delago falra, az Óratorony környékére (a nyugatról sütő nap az önálló torony árnyékát napórához hasonlóan felvetíti a mögötte lévő sziklafalra), majd északabbra, a gerincvonulat végén van az Orr.

(forrás: Pilis, Visegrádi-hegység. Cartographia, Budapest 2005.)

Az Oszoly-szikla kedvelt mászóhely, mivel viszonylag nagy magasságával (33m) lehetőséget ad a páros váltott mászásra és kiépítettségének köszönhetően a biztonságos ereszkedés gyakorlására is. Szinte minden mászó megtalálhatja a számára megfelelő nehézségű kihívást, hiszen UIAA III. fokozattól találhatóak a sziklán utak. Hátrányaként róható fel, hogy a sűrű használattól a fogások "elzsírosodtak", vagyis csúszós, síkos felületűek, ami plusz kihívásként értelmezhető. Előnye a kiépítettség, illetve, hogy a fővároshoz viszonylag közel található.

Kilátás a szikláról 

A mai kirándulásunk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (született ferihegyi repülőtér) 2A és 2B terminálját összekötő csarnok területére vezetett, ahol a megnyitás előtti nyílt nappal szórakoztatták a nagyérdeműt.

De ne szaladjunk ennyire előre. A hivatalos kiírás alapján a nyílt nap alkalmából a Nyugati térről, a Skála előtti megállóból transzferjáratokat indítanak a reptérre. Sajnos, hiába vártunk, fél órán keresztül nem jött. Ez csak kismértékben szegte kedvünket, enyhe "magyarisztánozás" kíséretében elindultunk a metró felé, amiben szerencsére nem kellett csalódnunk, hiszen hozta az elvárt minőséget. Kőbánya-Kispest végállomásnál szembesültünk a Pusztulással. Mindenütt szemét, sitthegyek, kosz és rendezetlenség. Itt megtaláltuk a BKV Airport transzferjáratát, amelyet a 200Exclusive viszonylat alatt tartanak nyilván, ezzel 20 perc zötykölődés alatt eljutottunk uticélunkhoz.

A SkyCourt a buszról leszállva egy újonnan épített luxusraktárra hasonlít, belülről ugyanakkor egy több szintes exkluzív utasváró. Idézném a reptér honlapján található leírást:

"Ismerje meg a Budapest Airport Élményterminálját, ahol a repülés élménye már a földön elkezdődik. Jöjjön el és nézze meg Budapest új büszkeségét, ahol az egyedülálló építészeti megoldások, a megújuló repülőtéri vásárlás és az utazás élménye vár Önre. Fedezze fel a legismertebb magyar és nemzetközi márkákat felvonultató üzleteket, kóstoljon bele az éttermek, bárok, kávézók sokaságának gazdag kínálatába! Eközben a forgalmi előtérre nyíló lenyűgözően hatalmas üvegfelület mindig emlékeztetni fogja: Ön a repülőtéren jár."

Amikor odaértünk, éppen gyermekműsor folyt, de a hétvége során számos egyéb rendezvény, köztük még X-Faktor koncert is szórakoztathatta a közönséget. 

Összességében egy kellemes vasárnap délelőtti kiruccanást nyújtott a csarnok megtekintése.

További információk a budskycourt.hu/ címen találhatóak.

"Az Országos Kéktúra Magyarország északi tájain végighaladó, jelenleg az Írott-kőtől Hollóházáig tartó folyamatos, jelzett turistaút. Hossza több mint 1100 km. A Kéktúra nemcsak Magyarország, de Európa első hosszútávú turistaútja is. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával egy kört alkot, melyet Országos Kék Körnek is neveznek." Forrás: Wikipedia

 Tegnapi nappal elkezdtük az Országos KékTúra pecsétek összegyűjtését. Az első szakasz a Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy - Virágos nyereg volt, ami hozzávetőleg 10 kilométeres szakasz csupán, de egy könnyed sétának elegendő volt. Így már csak 1118 km van hátra, amit akár nyugdíjas korunkig is teljesíthetünk, a kiírás szerint ugyanis nincsen határidő. Az időjárás kellemes volt, az idei tavasz első napsugarait csíptük el. Bizonyára sokan emlékeznek az alant található főcímre, ami gyerekkorunk egy meghatározó műsora volt.

Az Országos Kéktúráról több információt itt találhattok. Jó túrázást!

És íme megszületett a blog első bejegyzése... Bevallom, hogy valójában ez egy feladat része, de igyekszem a kötelező feladatot némiképp megfűszerezve tálalni. Igyekszem érdekes dolgokról írni.