.jpg)
"Norah Jones néhány évvel ezelőtt robbant be a hazai köztudatba. Dalai korra és nemre való tekintet nélkül szedik rajongóit szerte a világon. A zongorista képzettséggel rendelkező énekesnő kritikusai szerint nem is annyira kimagasló tehetség, a hozzáértők szerint viszont egyedi hangja összetéveszthetetlenné tette a szakmában.
Jones sokak számára egyenesen „divatdiktátor” lett, miután a 2002 februárjában megjelent Come Away With Me című első albumának, nyolc (!) Grammy-díjjal mérhető sikerén felbuzdulva követők tucatjai jelentek meg a pályán. Így többek közt a grúz származású Katie Melua vagy a szintén erre a hangfekvésre „utazó” megasztáros, Oláh Ibolya. Norah viszont azóta sem változtatott a sikerrecepten: ugyanazt a finom, de gazdagon hangszerelt, dzsesszes, bluesos, popos, néhol melankolikus zenét játssza évek óta, amit várunk tőle. Dalai nemcsak háttérzenének kiválóak, de még a vájt fülűek sem találhatnak benne kivetnivalót, ha figyelmesen hallgatják. Tessék, itt egy lány, aki nem akarja kivágni a magas C-t, mint Mariah Carrey vagy Whitney Houston, nem akar nehezen emészthető dzsesszelemekkel traktálni, hanem egyszerűen csak zenélni akar, át akar adni egy életérzést, amit beszéddel – minden bizonnyal – nehezebb lenne kifejezni.
Ennek ellenére Jones nemrég a beszéd és a mimika világában is kipróbálhatta magát: Wong Kar Wai hongkongi rendező őt kérte fel egy igen testhez álló szerephez. Norah a Blueberry Nightsban egy fiatal nőt alakít, aki hosszasan keresi az igazi nagy szerelmet, miközben átutazza egész Amerikát, és természetesen számos bonyodalomba keveredik a nagy „kutatás” során. 
Norah életével kapcsolatban szinte kötelezően említendő tény, hogy a híres szitárművész, Ravi Shankar vére csörgedezik ereiben. Habár az apai támasz valójában sosem volt jelen az életében, az anno tizenhat éves Geethali Norah Jones Shankart mégsem a bosszú vezérelte, amikor „önkezűleg vetett véget” atyai vezetéknevének. Norah mindig is tisztelettel beszélt apjáról, „nagyszerű embernek” tartja, de nem szívesen elemezgeti családi életüket az újságírók előtt. Elég talán annyi, hogy kilencéves koráig rendszeresen találkozott apjával, utána legközelebb csak tizennyolc évesen látta újra, amikor egyúttal féltestvérét, Anoushka Shankart is bemutatták neki. A ma nyolcvankét éves és nemrég lovaggá ütött Ravi alig pár évvel ezelőtt hallotta először Norah-t zenélni, a Grammy-díj kiosztójára pedig küldött neki egy indiai szerencsekarkötőt, amit azonban a lány nem viselt az ünnepségen.
Norah a szitárművész és Sue Jones egykori koncertmenedzser kilenc évig tartó kapcsolatának gyümölcse. Míg az apa annak idején a Beatles gitárosának, a köztudottan a hinduizmus iránt érdeklődő George Harrisonnak a mentora volt, édesanyja a gombafejűek koncertjeit szervezte.
Amikor Norah négyéves lett, a szülők útjai szétváltak, és ő anyjával Dallasba költözött. Anyja ettől kezdve tudatosan támogatta Norah zenei pályafutását, hiszen a kislány tehetsége hamar megmutatkozott: ötévesen templomi kórustag volt, hétévesen zongoraórákat vett, tinédzserként szaxofonozni tanult, tizenhatodik születésnapján pedig élete első koncertjét adta egy ifjú tehetségeket támogató kávézóban. 1996-ban és 97-ben gimnazistaként kétszer is elnyerte a Legjobb Dzsesszénekes és a Legjobb Saját Szerzemény díjat. Ekkoriban már egy Laszlo elnevezésű bandában énekelt, amit ő maga „komor dzsessz-rocknak” nevezett. Érettségi után a dél-texasi egyetem dzsessz-zongorista szakára felvételizett. Mire a nagy nyilvánosság elé lépett, mintegy ezerórányi zongoralecke volt ujjaiban, énekóra viszont egy szál se. Ennek ellenére a műértők szerint sokkal jobban énekel, mint „billentyűzik”."
Forrás: www.hetek.hu
Néhány évvel ezelőtt találkoztam először a címben említett Norah Jones albummal, és ha jól emlékszem már akkor is a fotelbe bilincselt. A címadó dalról egy klip:
